Csodák történetei
1. csoda
1945 jan. 28-án a falú összes 16-60 éves férfi lakosának be kellet vonulni Nagykanizsára. Innét Őrihodosra vittek bennünket. A 17 évesek magyar katonának a 16 évesek német katonának. A testvérem így került Drezdába a Herman Göring laktanyába kiképzésre.
A tavaszi nagy orosz offenzíva következtében a Dunántúlról minden alakulat menekült Ausztriába. Mi is elindultunk nagycsütörtökön reggel. A hátizsákjaink a lovaskocsin mi pedig a kocsi végébe kapaszkodva pokróccal a fejünkön néha alva vonultunk. Az utakon a teljes káosz. Szembe jöttek a fiatal német katonák, mentek az oroszok felé. Mi pedig az utak szélén vonultunk. Este az osztrák parasztok pajtáiban aludtunk.
Egyik reggel éppen a Dráva partján mosakodtam, amikor egy társam kiabál: Sáringer-Sáringer. A kezében hoz egy cipősdoboz nagyságú dobozt és mondja, hogy az Anyád küldött egy csomagot. A dobozon megismertem az Anyám írását. A fiú az út mellett volt, amely kb. 100 méterre volt a Dráva parttól. Magyar katonák mentek az úton és egyik látta ezt a fiatal embert és megkérdezte,hogy ismeri-e a Sáringert. A fiú mondta hogy igen itt van velünk. A katona átadta a dobozt amelyben volt 1 kg cukor és egy fél liter rum.
A cipősdoboz története a következő: édesanyámékat Nagybajomból a tavaszi német offenzíva miatt kitelepítették. Édesanyám Iharosberénybe került, mert ott volt egy unokatestvére. Az unokatestvér aki katona volt, hazajött elköszönni ,családjától és mondta hogy az alakulata megy Ausztriába. Ekkor az anyai szív megremegett és ami éppen fogható volt betette egy cipősdobozba, és mondta, hogy ha a Kálmánnal találkozol add Neki.
2. csoda
Vándorlásunk egyik napján éppen a vacsorára vártunk amikor egy oldalkocsis motoros megáll és engem keres. A Szabó Pista édesapja volt sietett de otthagyott részemre egy kis csomagot amelyben szalonna volt. A szalonnát a csajkában főzögettük és az első napi adag után hatalmas hasmenést kaptunk.
3. csoda
Enni csak azt tudtuk amit a kertekben találtunk. Völkermarkt-ban egy péküzlet előtt feküdtem a járdán, mert nagyon jó szagok jöttek ki és már május közepén a nap is kellemesen sütött. Ekkor jön egy társunk és mondja, hogy Sáringer keres téged egy magyar katona itt visszafelé kb. 5 km-re egy paraszttanyán. Mondta, hogy van autójuk és ha benzin lesz mennek haza. Gondoltam hogy ugyanaz a katona aki 3 hónappal korábban a cipősdobozt hozta, ezért mint az őrült a hátizsákot a társamnál hagyva rohantam vissza. Megtaláltam a magyar katonákat a tanyánál a pajtában de én soha életemben nem tudtam az anyám unokatestvéréről. Kiabáltam, hogy egy katonát keresek és a nevem Sáringer. Ekkor jött felém a Győri Feri bátyám. Visszarohantam a hátizsákomért és késő este értem vissza. Még aznap este megjöttek az oroszok mellé állt bolgár katonák, akik nagy lövöldözéssel elvitték az autóinkat.
4. csoda
1950-ben megkaptam a diplomámat, és a minisztérium személyzeti osztályán kellett jelentkezni állás ügyben. Én korábban megállapodtam a Műegyetemen előadó Ganz Villamossági Gyár főosztályvezetőjével, hogy a diploma birtokában hozzá megyek dolgozni.
A Minisztériumi személyzetis elvtárs közölte , hogy oda elvtársam Maga nem mehet dolgozni, mert az az Elvtárs erősen jobboldali, Maga pedig a Szent Imre kollégiumban lakott. Elvtársam maga a Zuglói Transzformátor Gyárba megy mert ott éppen van felvétel. Ott dolgozott a Testvérhegyről az Erdőalja útról egy szép kislány a Harmath Erzsike, aki a feleségem lett.
5. csoda
A háborúnak vége lett, mi gyalogosan hazaindultunk Nagybajomba. Az utak mentén katonai felszerelés, teherautók, stb. egy teherautó ülése alatt találtam egy papírzacskó köteget, amelyeken a felirat „ÁRVALÓKI ISTVÁN NAGYBAJOM volt. A társaimmal ölelgettük csókolgattuk úgy éreztük magunkat mintha már otthon lennénk.